Szeptember 16-án mutatták be Fábián Tamás első, Bravúros mutatványok, amiket senki se látott című regényét a Három Hollóban. A szerzővel Ott Anna irodalomszervező beszélgetett.
Milyen érzés az első regényedet mások kezében látni, kezdte Ott Anna. Fábián Tamás természetesen boldogságot érez, de ez teljesen más, mint amit eddig átélt az online újságírás világában, ahol egy cikk vagy interjú körüli figyelem a megjelenés után pár nappal lecseng, és máris a következő szövegen kell dolgoznia. Két hete jelent meg a könyv és már nagyon szomjazik az olvasói visszajelzésekre.
Az egyetemi évek alatt próbálkozott versekkel és novellákkal is, de be kellett látnia, hogy ez nem feltétlenül az ő terepe,
úgy érezte, hiányzik az élettapasztalat vagy a megfelelő munkamódszer, ezért tíz évre eltemette a regényírás ötletét. Ugyan a fejében körvonalazódott már korábban is egy hosszabb terjedelmű alkotás, végül tavaly nyáron kezdett el komolyabban vázlatot írni. A társadalmi egyenlőtlenség témája érdekelte, az a kérdés, hogy milyen lehetősége van annak, aki vidékről, illetve aki Pestről akar érvényesülni az értelmiségi körökben. Korábbi munkáinak köszönhetően rengeteg interjút készített a témában, és mindig feltette a kérdést, ha valaki messziről jött és bekerült egy elit helyre, például az SZFE-re, hogyan tud kapcsolódni a világhoz, amit hátrahagyott.
Ott Anna a regény precíz struktúráját emelte ki: a nem lineáris történetvezetésnek több, egymással ellentétes nézőpontja van.
Arra volt kíváncsi, hogy a szerkesztői múlt mennyiben segített a világépítésben. Fábián Tamásnak mindenképpen segítségére volt, hiszen nincs semmiféle szépírói képzettsége. Ismét hangsúlyozta az újságírás és a regényírás közötti különbséget: a cikkeknél sokszor előre tudja, mennyi és milyen hosszúságú bekezdésből áll a szöveg, a regény esetében azonban a vázlat folyamatosan változott. Fontos volt számára, hogy az egységek mennyisége befogadható legyen, hiszen ő maga is a rövid fejezetekből álló alkotásokat szereti, ahol a megtöréseknek köszönhetően szabadabban ugrálhat a történetszálak között. Olyan könyvet akart írni, amit olvasóként élvezni tudna.
Ott Anna szerint a mai kötetbemutatók elengedhetetlen kérdése a valóság és a fikció közötti átmenet. A regényben megjelennek valós elemek, mint a Telex vagy a 444, de nem derül ki, mikor játszódik a történet. Egy liter benzin ára nyolcvan forint, és olyan erős klímaválság van, hogy szabályozzák, mikor és mennyit tartózkodhat az utcán az ember. Ez a játék része, mondta Fábián Tamás. Az utolsó előtti verzióban még szerepelt évszám, de szerencsére az utolsó szerkesztési körnél kihúzta – ezt utólag is köszöni a Corvina Kiadó szerkesztőinek, akik igen engedékenyek voltak vele szemben: csak akkor érezte, hogy kezd sok lenni az állandó javítgatása, amikor az egyik válaszemailben csupán egy mosolygós szmájlit kapott.
A klímakérdést illetően úgy érzi, a Covid óta kissé a szőnyeg alá seperték a témát,
a médiumok megnevezése pedig abszolút tudatos, szerinte béna lett volna a 444-et 555-re módosítani. Persze megjelennek olyan karakterek vagy nevek, mint a Kárpátmedence Bank, ami könnyen vonatkoztatható a jelenre, de ezek univerzális jelentéssel bírnak, nem csak az elmúlt tizenöt évre érvényesek. Emléket akart állítani a megnevezett médiumoknak; ha valaki éppen ezt a könyvet találja meg száz év múlva egy poros padláson, akkor tudjon ezekről a felületekről. A két főszereplő háttere merőben különbözik, jegyezte meg Ott Anna. Patrik a felsőközéposztályból származik, apja külföldi ösztöndíjakat elnyerő kutató, anyja író, Budán élnek. Ezzel szemben Máté vidékről jön, egy alsóközéposztálybeli családból, és folyamatosan rossz döntéseket hoz. Kivel tudsz jobban azonosulni? – hangzott el a következő kérdés. Fábián Tamás elmondása szerint
mindkét karakter közel áll hozzá, ismeri ezeket az élethelyzeteket, szerette írni a kettejük között kialakuló konfliktusokat:
a két fiú lakótárs, ugyanazt akarják elérni, vagyis az íróvá válást, de nyelvük és hátterük is különbözik. Ott Anna Valuska Lászlót idézte, aki szerint ez egy generációs regény. Az egyetemről kijövő fiatalok ugyan tele vannak ambícióval és tervekkel, de rájönnek, hogy a valóságban rengeteg akadály áll előttük, függetlenül attól, milyen háttérből érkeztek. Melyik a meghatározóbb: az, hogy milyen családba, vagy az, hogy milyen településre születik az ember? Összefügg a kettő, válaszolja Fábián Tamás, nyilván Miskolcon is élnek jómódú családok, mégsem ez a jellemző.
A közvélemény keveset beszél arról, hogy egyre nagyobb strukturális egyenlőtlenségek alakulnak ki; van, aki lakást örököl, más csak negyven évesen, húsz éves törlesztő hitelre tud lakást venni. A rendszerváltás előtt ez másképpen működött, de manapság egyre jobban nyílik az olló. Fábián Tamás 2009 őszén költözött Budapestre, előtte Nyíregyházán tanult.
A fővárosban új impulzusok érték, itt szembesült azzal először, hogy pályatársai teljesen más utat jártak be, mint ő:
van, aki tizenöt éves korában nagy teljesítményként éli meg, hogy eljutott a Hegyalja Fesztiválra, más ugyanennyi idősen Barcelonába stoppolt bulizni. Ezeket a különbségeket utólag látja tisztábban, amikor átélte, nem foglalkozott a kérdéssel, hogy mennyi minden következik abból, honnan jön az ember.
A kérdés gazdasági oldalát is érdemes megemlíteni, a társadalmi mobilitási csatornák ugyanis beszűkültek:
manapság egy Nógrád megyei faluból a szomszéd faluig is nehéz eljutni, nemhogy a pesti elitegyetemekig. A regénnyel az volt a célja, hogy az olvasó ki tudjon szakadni a buborékjából, és rálásson az egymás mellett létező különféle univerzumokra. Patrikban és Mátéban az írás iránti vágy a közös, mondta Ott Anna. Patrik éppen a második könyvén dolgozik, Máté az elsőn. Miért ez a közös céljuk? Másként tekintenek az írásra, felelte Fábián Tamás: Patrik könyvek között szocializálódott, de gyökértelen személyiség, nem találja a helyét a pesti közegben, a megismerés vágya hajtja. Máté ezzel szemben pozícióugrást szeretne elérni az írással, romantikus képet fest az írókról, akik kalapban dohányoznak és borospoharat szorongatnak,
ő az írással akar betörni az elit közegbe.
Patrik anyja, Erna is könyvet ír, neki szintén más az ambíciója: az életében félresikerült vagy elmulasztott dolgokat szeretné papírra vetni. Még sok más írásambíciót meg lehetne említeni, ami nem szerepel a regényben, például a terápiás írást.
Ott Anna következő kérdése arra irányult, hogy mi az író feladata. Fábián Tamás még főként újságíróként tekint magára, hiszen egy regényt írt, de a kérdésre azért is nehéz választ adnia, mert
amíg a tűzoltó esetében tudja az ember, mi a feladata, az írónál ez összetettebb és bonyolultabb.
Lehet a gőz kieresztése, szórakoztatás vagy mély tartalmak átadása. Számára az a fontos, hogy gondoljon valamit a világról, és kérdéseket tegyen fel arra vonatkozóan, mit is lehetne rajta javítani. Egyúttal felelősséggel is tartozik: ha az ember adófizetői pénzből jár iskolába, akkor a tudását társadalmi tőkévé kell alakítania, adnia kell valamit másoknak. A női utak is fontos szerepet kapnak a regényben, ezzel kapcsolatban Ott Anna három karaktert emelt ki: a nyugdíjas hölgyet, aki a Lidlben dolgozik, fiatalkorában tehetséges futó volt, de teherbe esése miatt ugrott a karrierje; Erna, Patrik anyja, aki értelmiségi csúcséletet él; Anna pedig a férjével együtt küzd meg a fiatal szülőket érintő nehézségekkel. A nők mellé mindig rendelődik egy férfi, és a családba érkezve lehet látni, hova jutottak ezek a nők. Fábián Tamás megkérdezte magától, hogy férfiként mennyire hitelesen írhat nőkről, de végül szabadon hagyta a kérdést, inkább várja az olvasói reakciókat.
Nem akart férfiregényt írni, sok erős női karakter jelenik meg a könyvben,
Anna például az egyik főszereplő. Ahogyan sok erős női személyiség van a való életben is, de azt érzi, az ő kulturális reprezentációjuk még erősen hiányos. Végül nagy tapssal zárult Fábián Tamás első kötetbemutatója, a résztvevőknek pedig lehetőségük volt a dedikáltatásra a Három Holló felső termében.
Fábián Tamás Bravúros mutatványok, amiket senki se látott című regényének bemutatója, Budapest, Három Holló, 2025. szeptember 16.
A fotókat Székelyhidi Zsolt készítette.
